2010. december 21., kedd

Útmutató...


Ha az ember egy hegy tetején érzi magát, mert ott biztonságban van, csak kívülállóként, fentről figyeli a lent zajló eseményeket. Amikor lemerészkedik a világba meg kell védenie önmagát és erre az álarc tökéletesen alkalmas. Nem ismerik meg igazi jellemét, csak azok, akiknek megengedi.
Lehet, hogy gyávaságnak, vagy talán hazugságnak, képmutatásnak neveznéd. Én inkább óvatosságnak mondanám.

Az álarc mögé bújva nem lesz mogorva, szótlan, modortalan, vagy akár jelentéktelen része egy társaságnak, sőt...
Az álarca jókedvre ösztönzi a közönségét. Sokan keresik a barátságát, mert kívülről látja az emberi tulajdonságokat. Pásztort látnak benne (lelki szemetesládát), mert nem kioktat, vagy megdorgál, hanem ráébreszti az embert arra, hogy merre kell mennie. Nem a saját akaratát erőlteti a másikra, hanem engedi, hogy õ maga találjon rá a saját útjára.

Mindenről határozott véleményt alkot és ezt, nem fél megosztani senkivel.
A vidámság álarca mögé rejtőzik, és soha senki nem tudja meg, mire is gondol, mit is érez, mit tervez éppen.

A merev, gunyoros, rejtelmes mosolyú arc csak maszk, ami mögé valódi érzelmeit rejti, az udvaribolond-öltözékkel pedig nemcsak bosszantani akarja környezetét, hanem jelzi azt is, hogy "a bolond mond igazat", és kendőzetlenül elmondja véleményét, lesújtó kritikáját a maradi, földhözragadt, nehezen mozduló világról.

Szereti a társaságot, szívesen mókázik, játszik, viccel kifelé, közben lelke mélyén nagyon is komoly dolgok foglalkoztatják

Könnyen meglehet ismerni és rávenni arra, hogy levegye az álarcát.

Egyetlen dolgot kell tenni: Szeretni, szeretni, szeretni!

2010. december 7., kedd

Rómeó és Júlia vélemény



Nem gondolnám, hogy sokaknak kellene ezt a művet bemutatni.
Akár az eredeti Shakespeare műről, akár az eredeti Francia musicalről, vagy a még eredetibb Magyar változatról beszélek. Szinte mindenki ismeri!

Nem is pazarolnám az időt arra, hogy bemutassam a történetet. Hiszen minden idők egyik legszebb története, a be nem teljesedett sírig tartó igaz Szerelemről.
Az ilyen történeteket, ha olvassuk, vagy nézzük, érezzük úgy, hogy valóban létezik az igaz Szerelem, hiszen évszázadokkal ezelőtt is megírták már!

És láss csodát, kifogyhatatlan a sikere, gondoljunk a prózára, a zenére, vagy musicalre, mindegy milyen formában, de biztos siker, ha újragondolják.

Nos a Francia újragondolt Musical igen-igen jóra sikeredett. A fülbemászó dallamoktól szinte felejthetetlen lett. Ezt a darabot sem elég egyszer megnézni, vagy hallgatni. Valahogy befészkeli magát az ember agyába, és nem akar onnan távozni…

Szeretnék néhány gondolattal tisztelegni a Magyar alkotók előtt! Ahogy már megszokhattunk a magyar szenvedélytől, bátran állítom életre kelt a Francia alkotás. Eltűnt belőle minden ridegség, amit néha az eredeti musicalben éreztem. Itthon tűzet, szenvedélyt, színes kavalkádot, és tökéletes koreográfiát láttam. Soha nem állnak meg egy percre sem a színpadon. Bámulatos a különbség, az üres és a minden szegletében betöltött színpad között.

Fantasztikus darab, de mégis, mint közönségnek, van néhány nem igazán építő véleményem is. Szerintem maradhatott volna az eredeti verzió a végére. Lehet, hogy nem értem a lényegét, de az akasztás, mint halál nekem egy kicsit nem tetszett. Maradhattunk volna a régiben is…

Azt hiszem itt az alkalmam, hogy beszéljek a szereposztásról, eddig azért nem tettem, hiszen egy előadást valóban nem a szereposztás miatt kell látni. Én már vitatkoznék ezzel a nézettel. Annyiszor láttam már egy-egy darabot, hogy igényem van megválasztani, hogy melyik változat áll közelebb a lelkemhez.
Ha emlékszel még kedves olvasó a Mozart musicalnél olvashattál egy nagyon kedves véleményt. A hölgy igen frappánsan fogalmazta meg a különbséget színész és színész között.
Nem vagyunk egyformák, a szerepek sem egyformák, és akik alakítják azok sem egyformák.
Ezért úgy gondolom, hogy igenis lehet választani, hogy kit és miben szeretnénk megnézni.

Nos a Rómeó és Júlia Musical a bemutatása után igen sok változáson esett át, a szereposztásokkal kapcsolatban. Sajnálom, de én már láttam olyan előadást, ahol azon izgultam én is és a mellettem ülők is, hogy szegény Rómeó csak képes legyen végig énekelni a két felvonást. Elvonta a figyelmemet minden mástól. Kár volt érte!
A másik sajnos, hogy annyi szereposztás van már, hogy egyszerűen képtelenség olyat választani, ami minden szempontból megfelelő lehet. Ha Rómeó jó, Benvolio nem az. Ha Mercutio jó (bár ebben az esetben mindkét színész tökéletes), akkor Tybalt lesz nem jó és így tovább.

Azért remélem a negatív véleményeim ellenére, aki még nem látta szívesen csatlakozik a közönséghez! Ha esetleg úgy adódik, hogy nem lehet jegyet kapni a Musicalre már két-három hónappal előre sem, ne csüggedj, nagyon sok mással lehet pótolni ezt az élményt!

Oltári Srácok

Az Oltári Srácok egy színházi musical darab. Mark Kessler és Ken Davenport tollából született ez a darab, amit először a New York-i Broadwayen játszottak. Magyarországon 2007. március 29-én mutatták be a Thália Színházban (a darabot az Operettszínház színészei játsszák a Tháliában). Azóta is töretlen sikereket arat a darab, ahol a nézők nagy része már-már törzsnézőnek számítanak.

A Vár egy hely című turné utolsó koncertjére váltunk jegyet. A darab egy öt tagból álló fiúcsapatról (Matthew, Mark, Luke, Juan, Abraham) szól, akiknek utolsó koncertjükbe csöppenhetünk bele. A fiúk a fejükbe vették, hogy a zene erejét felhasználva próbálják nemesebbé tenni az emberek lelkét.  A srácok még az elején egy templomi kórusban énekeltek, így az egész darabban jelen van ez a fajta bibliai hatás. Először elmesélik, hogyan alakult meg az együttes, mind az öten másra emlékeznek. Majd megpróbálják a közönséget a zene szeretetére nevelni.
Az előadás nem a templomok áhítatos csendjén, hanem a koncertek színes, látványos, mozgalmas világán keresztül beszél hitről, reményről, szeretetről. Ezen az utolsó koncerten - ami tulajdonképpen maga az előadás - kiderül, hogy nekik is van még mit fejlődniük. Vajon meddig tart a hit ereje? Kérdés, hogy ők akarnak, tudnak-e hinni még egymásban, vagy az emberi kapcsolatokat felőrli a showbusiness?! Hiszen a kísértés nagy, mert az ördögi csillogás könnyen magába szív "minden élőt, mindegy ki az"...”


"Lásd meg megjöttünk!
Ez itt az oltári, oltári szent család!
Isteni ház, itt van a helyed
Imára hív tárd ki a szíved
Istentől dobol a láb istenre, táncolunk hát
Ritmust üt a tenyér
És isten tudja hogy mért
Ő tudja mért
Istentől dobol a láb
Istenre táncolunk hát
Ritmust üt a tenyér
És isten tudja hogy mért!
Dobog, dobog, dobog!"

 
Azon ritka előadások közé tartozik, ahol a színészek szó szerint bevonják a közönséget a darabba. Példának okáért a darab elején egy kis táncra pezsdítik a nézőket, majd egy hölgyet felhívva a színpadra énekelnek neki és ajándékot kap a fiúktól.

Ez a rövid ajánló még csak sejtetni sem engedi, hogy ez a musical mennyivel más mint amit eddig láthattunk. 2007. tavasza óta van műsoron és bár nem minden előadást láttam de 18-20 „utolsó koncerten” volt szerencsém résztvenni és nem okozott csalódást. Mindezt olyan színészek előadásában mint Serbán Attila, Dolhai Attila, , Mészáros Árpád Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid, Sánta László, Mikola Gergő, Szerényi László.
A színészek hihetetlen (szerintem embertpróbáló) energiával végigtáncolják és éneklik az egész előadást.
Az öt srác különböző karaterére épülő dalok teszik színessé a darabot, a gospel a rap mellett lírikus és latin hanvételű zeneszámok is hallhatóak a musicalban.
Ajánlom sok szeretettel mindenkinek aki egy kis felhőtlen kikapcsolódásra vágyik.
Jó szórakozást!

Mozart vélemény

Én 2004-ben láttam először ezt a musical-t és mi tagadás a rabjává váltam egy pillanat alatt. Azóta szinte csak egy-két előadásról maradtunk le és bizony szépszámmal követtek a barátaim, ismerőseim is. Kétség sem fér hozzá, hogy szívem nagyobb darabja ezé az alkotásé lett. Vajon miért? Az alábbi idézet feltétlenül a magyarázatomhoz tartozik

"Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket." (Márai Sándor: A bűvész)

Kicsit furcsa lehet annak, aki ismeri a művész igazi életét, bár azt is megírta valaki. Teljesen mindegy, a történet mögé nézve, erről szólhat, nekem legalább is ez a mondanivalója.

Egy zseni, akit gyermekként csodáltak, övé volt a világ, mindenki szerette. Egy gyermek, akinek az édesapja a lelkébe véste, hogy ha felnő, akkor, köddé válik a siker, a megbecsülés és a pénz.
Mit tehetett volna egy művészlélek, hát nem akart felnőni.
Kívülről felnőttnek látszó, fiatalemberré cseperedik, de a lelke mélyén még mindig ugyanaz a csodagyerek, akinek egyetlen játéka a hangvilla, amitől nem válna meg semmiért sem.
Milyen érdekes lehet egy ilyen ember élete? Legfőképpen, amikor a szerepek felcserélődnek, amikor a gyermeklélek óvatosabb és józanabb, mint a felnőtt

Nagyon sok gyönyörű dallam van a darabban, helyhiány miatt nem fér ide mindegyik. Egy kis ízelítőt azért nyújtani szeretnék belőle:

"...És íme a herceg király lett,
ám, de semmi nem maradt enyém!
A csillagok fénye éget,
és porrá hullok én!
Dúr vagyok, és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok, s a csend!
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok, meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang -
zene, az vagyok én..."

Így érezheti magát, aki mindent feláldoz, azért, hogy elérje, amit akar?
Mindent odaad a szabadságért?
Amikor visszanéz az életére, mindenképpen csalódnia kell?
Illúzió csupán, hogy szabad? Dróton rángó bábként élte az életét?
Örökké gyerek marad a lelke. Ez a világ csak megöli, az álnokságával. Naivan hisz az igazságban, a barátságban és a szerelemben.

Végül porrá hullik, de a porból örökké tündöklő csillag születik, akit még ezredéveken át, emlegetni fognak, mert alkotott valamit, amit nem lehet, nem meghallani. Szeretik, is meg nem is, de mindenképpen emlékeznek rá.


"Fénylő éjből színarany égből
csillagok szórják a csillagport,
hogy megtaláld.
Harc az élet, bölcs aki téved,
de bátran járja az útvesztőt,
míg kincsre váltja õ csillagporát...

Távol innen színarany minden.
Vár a világ, sodor olthatatlan szenvedély.
Harc az élet, élvezd és érezd,
és kinccsé válik a csillagpor,
ha nem riaszt el téged száz veszély!

Az szeret, aki az utadba nem áll,
Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj,
Az szeret, aki majd elenged téged,
Az szeret, aki könnyezve ért meg..."

Nagyon jó szórakozást kívánok mindenkinek, aki ebből a pár sorból úgy gondolja, hogy ez az élmény nem hiányozhat az életéből…

Mozart



Lévay Szilveszter és Michael Kunze vérbeli, hisztériássiker-szagú musicalja bécsi és hamburgi sorozat után érkezett Budapestre... És itt is igazolta az előzetes várakozást! Siker! Óriási siker!

A XX. sz. vége felé kialakult Mozart-láz felfedezte a zeneszerző szélsőséges, lázadó személyiségét, és jó pár műalkotást eredményezett. Ezek közül kiemelkedik az Amadeus film- és színpadi változata, valamint Sylvester Lévay Mozart!-ja. Utóbbi új szempontok szerint közelít a hőshöz, Wolfgangot szinte mai fiatalként kezeli, aki képtelen elviselni az atyai uralkodást, a császárvárosi intrikákat - s miközben így harcban áll a külvilággal, belül sincs békéje, gyermekkori énje, a zseniális Amadé minden mozdulatát befolyásolja, s nem engedi szabadon.

Izgalmas musicalzene, áradó, slágergyanús dalokkal fűszerezve.


Érdekes változatos, nagyon mai, nagyon emberi történet egy fiatalról, aki nem bír, nem akar beleilleszkedni a világ unalmas sémáiba, s akit úgy hívnak: Mozart!

2010. november 3., szerda

F M Ö - a megoldás

Ma találkoztam egy igen népszerű közösségi oldalon az alábbi címmel született klubbal:

„Akik utálják a szarkeverőket! F M Ö - Féreg Mentes Övezet!”

Nos nem állhatom, hogy ne írjam le saját véleményemet, bár igen nehéz megfogalmazni, mert nagyon bizonytalan vagyok abban, hogy helyesen gondolom-e. Végül is teljesen mindegy, hiszen már annyi mindenről alkottam véleményt, amit mára egy kicsit másképpen gondolok. Én is változom, ezért a változtatás jogát is fenntartom!

Vajon az a több ezer ember, aki egy ilyen klubhoz csatlakozik, mit érezhet? Miért gyűlöl? Milyen ember, hogy gyűlölik? Vagy talán csak Ő gondolja, hogy gyűlölik, mert vörös köd lebeg a szeme előtt és még saját magát sem tudja szeretni?

Miért kerülik el az ominózus „szarkeverők” az olyan embereket, akik alapvetően szeretettel és kedvességgel viseltetnek embertársaik iránt? Talán azért, mert belső békéjükben nem lehet vihart kavarni?

Ismétlem lehet, hogy tévedek… Cáfoljatok meg!

Ha az „ÉN” helyett, inkább kicsit többet foglalkoznánk másokkal és fontosabb lenne a környezetünk, mint saját kicsinyes igényeink, akkor nem lenne olyan, hogy „szarkeverő”.
Okafogyottá válik a pletyka, a rágalom és a hátam mögött suttogás. Miért?
Mert bátran elénk állnak majd, hogy elmondják: „Te figyelj ezt és ezt hallottam rólad, igaz lehet?”, vagy „Megbántottál, mert ezt mondtad.”
Nincs szükségük a körülöttünk élő embereknek arra, hogy rosszat mondjanak rólunk másoknak, mert elmondják nekünk. Megkockáztatom, hogy nem is lesz mit mondani, mert ha kedves, szelíd vagy másokkal Ők is azok lesznek veled!

Csak egy kicsit szállj le a magas lóról…
Csak egy kicsit nézz a kollegádra munkatársként, és ne ellenfélként…
Csak egy kicsit gondolj arra, hogy aki veled szemben áll, jó és kedves, és ne arra, hogy „ÉN” úgyis jobb, szebb vagyok nála…
Csak egy kicsit légy szelíd, és ne akarj valakit legyőzni, valakivel harcolni…

Ha ebből a kicsiből sok lesz, akkor megváltozol!
Már nem azt hallod meg, hogy, ki miért rossz és bánt téged, hanem azt, ki mikor miért dicsér téged.
Hirtelen azt fogod tapasztalni, hogy eltűntek a „szarkeverők”. Vagy nem is voltak?
Naggyá lehetsz mások szemében úgy hogy szerény és szelíd maradsz!


Nem állítom, hogy nem kell erőfeszítés hozzá, de vajon nem éri meg a nyugalom?
Nem éri meg átalakítani a dühödet szeretetté, hogy mások is így viselkedhessenek veled?

2010. augusztus 16., hétfő

Miért pont Ő?


"Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar."

"Azzal és oda, akivel és ahová akar"

Talán mindenki találkozott már életében olyan párral, akikre ha ránézett önkéntelenül felmerült benne a kérdés: Na, de miért pont Ő? Hiszen nem is illenek össze...

Mivel nem én választom, hogy kit szeressek, ezért olyan ember is méltónak bizonyulhat a szerelmemre, szeretetemre, akiről nem is gondolnám. Egyszer csak azt veszem észre, hogy elfogadom benne mindazt a hibát, amit előtte elítéltem valakiben. Miért? Mert Ő az akitől tanulnom kell valamit, aki miatt jobb ember lehetek, vagy éppen csak megmagyarázhatatlanul szeretem!

2010. július 20., kedd

Müller Péter idézetek

„A kereszt a sorsod - (...) Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel.”

„Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is.”

„Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll.”

2010. június 2., szerda

Alvó Nap



A nap csendesen alszik
Egyszervolt évszázad alatt
Vágyódó óceán nyugalma és vöröse
Izzó ölelésként temet el
Az álmaimnak tartom az életem
A vágyaknak adom az éjszakáim
Egy igazság az idő végén
A vesztett hit szüli a bűnt

Azt kívánom, a mai éjszaka tartson egy életen át
A sötétség körülöttem a nap-tenger partjai
Ó bár mehetnék a lenyugvó nappal
Aludni
Sírni
Veled

Bánat uralja az emberi szívet
Az Istenem miatt fog eltávozni
Úgy szeretnék vitorlázni ezer hold előtt
Sosem tudni merre megyek
A fényesség 222 napját
Megkívánja majd az éjszaka
Egy pillanat a művész játékáért
Amíg nem marad semmi kimondható

Azt kívánom, a mai éjszaka tartson egy életen át
A sötétség körülöttem a nap-tenger partjai
Ó bár mehetnék a lenyugvó nappal
Aludni
Sírni
Veled

2010. május 15., szombat

aki hisz

“Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál...
Olykor kiábrándul, olykor megsérül...
De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz.”

A boldog pillanatok

"Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan."
(Alkyoni Papadaki)

2010. május 9., vasárnap

Az Én mesém

Örökké



Mikor elvesznék végleg a magányos nagy égen,
a szárnyam te leszel.
Mikor sötét az éjel,de a hajnal ha eljön,
az a fény te leszel.
Furcsa elhagyott tájon,aki bolyongva,
igy talál rám,te leszel.
Hiszen túlélni mindent veled lehet,
vagy meghalni sem túl nagy ár.

Örökké,örökké,emésztő tűzben égek én,
Átléptem már,hol többé nincs már határ,
Örökké,örökké,az égből lángot loptam én,
Ahonnét vissza út nincs már
Mi vár még rám?

Olyan tiszta a kép,hiszen magamba zártam
minden rosszat és jót,
Hiszen börömbe égett minden suttogó eskű
és minden forró csók!
Én már hiába kérdem,mit ér az egész?
Nem számit régen már.
Akkor mit ér az út,hogyha nem vihet hozzád
-te már rég máshol jársz!

Örökké,örökké,emésztő tűzben égek én,
Átléptem már,hol többé nincs már határ,
Örökké,örökké,az égből lángot loptam én,
Ahonnét vissza út nincs már
Mi vár még rám?

Enyém a mindenség!És egyszer talán,
magammal /magamban viszlek tovább,
örökkre már!

Örökké,örökké,emésztő tűzben égek én,
Átléptem már,hol többé nincs már határ,
Örökké,örökké,az égből lángot loptam én,
Ahonnét vissza út nincs már
Mi vár még rám?
Mi vár még rám?

Na megint egy kvíz :-)

3. Melyik Musical karakter lennél? (Mercutio)


Számodra a barátaid, a móka és a vidámság a legfontosabb. Remek társaság vagy, és ha valaki igazán közel áll hozzád, tudhatja: bármilyen áldozatot vállalnál azért, akit igazán szeretsz.

Az előzőhöz

Vajon létezik-e ember, aki a hazugságot kellőképpen tudja kezelni? Mit jelent bánni a hazugsággal?
Elképzelni sem tudom, hogy ebben a megfogalmazásban ez mit jelenthet. Annyit viszont tudok, hogy a saját életemben hazudtak már nekem is és hazudtam már én is másoknak.
Azért hogy jobbnak lássanak, vagy, mert éppen túl kínos lett volna elmondani az igazat, sőt dühből is hazudtam már.
A legszebb, hogy leszoktam róla, no persze nem teljesen, mert minden ember hazudik.

Gondold végig, mielőtt még felháborodva bezárod az oldalt...

A hazugságokat felcímkézzük, kegyes hazugságok (nem akarom bántani... jobb neki, ha nem tudja... nem szeretne, ha megtudná), muszáj hazugság (nem mondhattam meg, mert megbüntet, bántani fog..., szakítani fog...), sorolhatnám még.
Minden kitalált történet egyfajta hazugság, még az is, ha felnagyítjuk a dolgokat csak azért, hogy szebbnek tűnjenek. Akaratlanul esünk a csapdájába, ha valaki rákérdez valamire és hirtelen nem is tudjuk eldönteni, hogy mit mondjunk, mert félünk a következményektől. Kénytelenek leszünk hazudni és közben a másik szemébe nézni és azt mondani „szeretlek”. Pedig akkor szeretnénk és tisztelnénk igazán, ha engednénk, hogy a kezdeti fájdalmán túllépve döntse el, hogy emberi hibáinkkal együtt szeret-e bennünket, és megbocsát-e, akár 77-re is.

Nem szép ez az emberi tulajdonság, de mégis velejárója az emberségnek.
Bármilyen hazugság megbocsátható, ha kezelni tudjuk azt… ha nem hordozzuk tüskeként, hanem fölé emelkedünk és szimpla emberi gyarlóságként kezeljük, mint annyi minden mást.

Mennyi esélyünk van arra, hogy ha így viselkedünk, akkor a hazudozó emberek észreveszik, hogy tulajdonképpen nincs is szükségük rá, hogy másnak tüntessenek fel dolgokat, mint amik valójában?
Több, az biztos, mintha kiabálva elküldjük őket és sosem állunk velük szóba többet.

Hülyeség lehet, de így is hozzá lehetne fogni:

Gyere hozzám én, meghallgatlak, megértelek, nem bántalak és mindent megbocsátok!
Ha akarsz, hazudj nekem tovább, de tudd, hogy nem éri meg, mert én, úgy szeretlek, ahogy vagy, nem olyannak, amilyennek te szeretnéd beállítani magad! Így vagy nekem a legjobb, a legkedvesebb, a legaranyosabb és az egyetlen.
Ha ezt nem értetted meg, akkor is itt vagyok, hozzám bármikor jöhetsz!

No persze ez nem felkérés volt... Nem vagyok lélek doki... Ha viszont valakit szeretek, akkor bizony megteszem vele, érte, magamért... és csak remélni tudom, hogy egyszer majd Ő is rájön arra, amire én!

Így kell kezelni a hazugságot? Nem biztos, de ez jutott eszembe...

Tatiosz: A szív meghasonlottjai

"Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak - és ettől meghasonlottak.

Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes.

Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van.
A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.

De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? - Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.

Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig.
A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál.
De miként a nyíl, úgy a szó is szélt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja.

Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.

Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.

Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.

A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket.

Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt."

Az EGÓM 2.

Íme a következő:

2. Melyik a te személyiségtípusod?
Te vagy a tarsosag kozepe. Imadsz beszelni,feltuno lenni.
Masok szamara is attraktiv vagy,csak nezni is jo teged.
Sugarzod a dolce vita erzest.Ket kanallal habzsolod az eletet. Vidamsag,orom,boldogsag,szinek,nevetes...amik teged a leginkabb jellemeznek.

Persze vannak hatul u...tok is,amikor elszabadul szemelyiseged kisordoge,nehez teged leloni.

TANACS: maradj mindig ilyen energikus,es csak azoknak a velemenyere adj,akik igazan szamitanak! Szentelj tobb figyelmet a kornyezetedre es a korulotted levokre.

..és ehhez mit szóltok?

Az EGÓM :-)

Éppen most jellemeztek így egy közzöségi oldalon, egy teszt kitöltése után:

1. Milyen mesebeli lény lennél? (Tündér)
Jó ember vagy, szeretsz másoknak segíteni.
Te tipikusan az az ember vagy, aki ha elmegy egy koldus mellett, akkor biztosan ad neki pénzt... vagy legalábbis megsajnálja.
Örülök, hogy van még ilyen ember:-)


Azért néha jólesik az embernek ilyet olvasni magáról... :-) Na persze ha néha legyezgetik a hiúságunkat, az néha nagyon jól tud esni... :-)

Jön a többi is...

Szerintetek is ilyen vagyok?

2010. május 5., szerda

Marcus Aurelius: Rossz érzések ellenszere

"Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz.
Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat.

Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?
A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen.
Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod.

Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.

Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold?
Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni.

Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte"

Vallomás




"Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el."

"Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét.
Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja, talán megdobban a szíve."

Gabriel José Garcia Márquez

1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.
2. Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
4. Az igaz barát a kezdet fogja és a szívedet simítja.
5.Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged.
13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

"...építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat,
szítsd a parazsat, nélküled
föl újra nem loboghat..."

Csak találjuk meg az erőt, ami segít túlélni a hétköznapokat!
Az lenne a legjobb, ha sikerülne a szürke színből szivárványt gyártani!
Tudom, hogy nem lehetetlen, csak meg kell találni a módját.

Egymásra hangolva

"Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.

Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.

Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit.

Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe."

(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

Tatiosz: Szerényen tündökölni

”Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz.

Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.
Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.

Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.

Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért szeretetért.

Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.”

oly anyagból vagyunk...

"Tudod, az életünk olyan, mint amilyennek képzeled.
Tudod, az életünk egy dal, és ez a dal talán csak álom.
Az ami szíven üt és felkavar, a szerelem s a szenvedély,
Valami furcsa, édes fájdalom, de ez a dal mindennél többet ér..
Hisz az életünk csak álom, és mi oly anyagból vagyunk, mint álmaink.

Ami a lelkünk mélyén zeng, valami más, mint a valóság.
Tudod, az életünk egy dal csupán,
te csak a szíveddel hallod a hangját.
Hisz az életünk csak álom, és mi oly anyagból vagyunk, mint álmaink."

(Dr. Herz musical)

A Titok

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.

Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.

Ám azt hiszem, többről van itt szó.

A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.

Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.

És szerintem ez a legrosszabb.

Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

Milyen igaza van...

"...Az ember túl sokat vár el a másiktól, hogy legyen barátságos, csodáljon engem, hordozzon a tenyerén, tűzön-vízen át szeressen, ne legyenek rossz hangulatai és gyenge oldalai.
Jaj neki, ha kritizálni mer.
A legkisebb csalódás, és a szívem összetörik.
Túl ritkán jut eszünkbe, mennyivel tartozunk a másiknak, mennyi mindent adhatnánk neki, mennyi mindent tehetnénk érte.

Ki ne mond hírtelen: "te nem szeretsz engem", mielőtt te magad oda nem adtál mindent."

Phil Bosmans

(Ne haragudj!)

Tatiosz: A szív törvénye

"Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja.
Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.

Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért.
Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész.

Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon.

Élj a szív törvénye szerint!

Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség."

Ments meg!

„Az éj fekete függönyén milliárdnyi fény tör utat
De mindközül csak egy őrzi álmodat
Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt

Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra

Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont
Körbeölel fénye s mutatja új otthonom
Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt

Egy szirten állok és nincs már, hova menjek
Engedj be kérlek az álmok kapuján
Akkor megférne a szívemben az egész világ”

Igen, az én szívemben is megfér az egész világ.
Mindenki öröme, boldogsága, a TE fájdalmad is
Csak ne bántsd meg a lelkem, törékeny,
Nehezen tudom összeszedni a darabjait

Ha egyszer összetörted, akkor sem kell aggódnod
Megtalálom a módját, hogy hasonlítson régi önmagára
Lehet, hogy nem lesz már tökéletes
De újra elbír majd minden fájdalmat

2010. május 1., szombat

Reményik Sándor: Csendes csodák



Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

2010. február 21., vasárnap

Egyedül, vagy fejet hajtva?



"Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni.
De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi".
De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált." (Popper Péter)

Ezt nem szeretném elfogadni! Nem azért, mert úgy gondolom, hogy nem igaz. Valószínűleg még igaz is, hogy nem létezik az "egyetlen igazi".
Mégis szeretnék megmaradni abban a hitemben, hogy lehetséges. Lehetséges, hogy mindenkinek megvan a párja, csak még nem találta meg, vagy éppen már rá talált. Álomvilágnak tűnhet, de szép álom, amit nem szívesen engedek el.

Igazán, úgy gondolom, hogy mindenkinek rá kell találnia arra az emberre, aki az igazinak vél. Utána rajta múlik, hogy azzá válik-e.

Tudom, hogy az élet türelemről, lemondásról, szól. Nincs is ezzel gond, nagyon sok területen képes vagyok lemondani a saját akaratomról…
Vagy mégsem? Igen makacs és akaratos ember vagyok!
Lehet, hogy annyira nem is tetszene, ha valaki miatt háttérbe szorulnék? Nem bizony!
Nem akarok megalkudni! Nem akarok alázatos lenni! Nem akarok megértő lenni!

Nos többek között ezek a mondatok azok, amik engem megakadályoznak abban, hogy rátaláljak arra az emberre, aki az "igazi" lehetne. Addig, amíg nem leszek hajlandó változtatni a hozzáállásomon, addig ez így is marad!
Feladtam magamnak a leckét: Egyedül, vagy fejet hajtva? Mit válasszak?

2010. február 13., szombat

Nem találok rá szavakat...


"Lágyan finom, puha csókok
simogatják a vállamat,
fut a vérem, száguld a gondolat,
érj hozzám, csihold a szikrákat,

hogy féktelen tûzben égve
váljak eggyé Veled,
hogy reszkess értem,
fogom a kezed,

felkorbácsolom a vágyad,
csókjaimmal beborítalak,
gyötörjön a légszomj,
akard, hogy akarjalak,

szeress gyengéden, borzongjon
minden porcikám,
szeress szenvedélyesen, bújj
még közelebb hozzám,



a Tiéd vagyok egészen,
minden érintésedre elolvadok,
a csipkék lehullnak rólam,
nem számít a ma, a holnapok

testem hozzád simul,
remegve várom a csodát,
hogy a szemed íriszén át
lássam a gyönyört benne,

amikor már nem tudjuk,
melyikünk én
és melyikünk Te."

A 18-as karikát képzeljétek ide... :-)

2010. február 10., szerda

Ha egy darabka életet adna



"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok.

A dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék; megértettem, hogy ha csak egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk el örökre.

Tovább mennék, amikor mások megállnak, felébrednék, amikor mindenki más alszik.
Hallgatnék, amikor ők beszélnek, és mennyire élvezném egy jó csokoládéfagylalt hûvös ízét...

Ha Isten egy darabka életet adna nekem, egyszerű ruhát öltenék, karomat kitárva a nap felé fordulnék, és fedetlen hagynám nemcsak testemet, de lelkemet is.

Istenem, ha oly jó szívem volna, felírnám minden gyűlöletem a jégre, és csak várnám, hogy felkeljen a nap.
Van Gogh álmával Benedetti-költeményt festenék a csillagokra, és Serrat dalát szerenádként a Holdnak ajánlanám.

A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját...

Istenem, ha kaphatnék egy darabka életet...
Nem telhetne el egyetlen nap sem anélkül, hogy elmondanám az embereknek, akiket szeretek, mennyire szeretem őket.

Minden nővel, minden férfival megértetném, hogy ők a legfontosabbak nekem, így élnék a szerelemmel szerelemben.

Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet.

Adnék a gyermeknek szárnyakat, de hagynám, tanuljon repülni egyedül. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halált nem az öregség hozza, hanem a felejtés.

Mi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk.

Megtanultam, hogy ahányszor csak egy újszülött apró ökle először szorítja meg édesapja ujját, örök fogságra ítéli azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet."

Korunk Paradoxona

"Ma nagyobb házaink vannak, mégis kisebb családaink.
Több kényelem, de kevesebb idõ
Magasabb hõmérsékletünk, de kevesebb józanságunk
Több tudásunk, de kevesebb ítélõképességünk
Több szakértõnk, de több problémánk.
Több orvosságunk, de kevesebb jó egészségünk
Túl átgondolatlanul költekezünk
Túl keveset nevetünk
Túl gyorsan hajtunk
Túl gyorsan leszünk túl mérgesek
Túl sokáig maradunk fent éjszaka
Túl keveset olvasunk
Túl sokat tévézünk
És kevésbé vagyunk figyelmesek
Megtöbbszöröztük a tulajdonunkat, de csökkentettük az értékeinket.
Túl sokat beszélünk, túl keveset szeretünk és túl gyakran hazudunk.
Megtanultuk, hogy biztosítsuk a megélhetésünket, de azt nem, hogy hogyan éljünk.
Éveket adtunk az élethez, de nem életet az évekhez.
Magasabb épületeink vannak, de rosszabb kedélyállapotunk.
Szélesebb útjaink, de szûkebb nézõpontjaink.
Többet költünk, de kevesebbet bírunk.
Többet vásárolunk, mégis kevésbé élvezzük.
Megjártuk az utat a Holdig és vissza, de problémát jelent átmenni a túloldalra, hogy a szomszédunkkal találkozzunk.
Meghódítottuk a világûrt, de a belsõnket nem.
Darabokra szedtük az atomot, de nem tettük ezt az elõítéleteinkkel.
Többet írunk, kevesebbet tanulunk.Többet tervezünk, de kevesebbet végzünk el
Megtanultunk sietni, de várni nem.
Magasabb bevételünk van, alacsonyabb erkölcsünk.
Több számítógépet építünk több adat tárolására, több másolat készítésére,
DE kevesebb a személyes kommunikációnk.
Jól állunk mennyiségben, de kevésbé minõségben.
A gyorsétel és a lassú emésztés korszakát éljük.
Több szabadidõ, de kevesebb kikapcsolódás - többfajta étel - de kevesebb táplálék
Két bevétel - de több válás.
Szebb házak - összetört otthonok
Keresd a tudást, olvass többet.
Csak ülj le és csodáld a kilátást anélkül, hogy a szükségleteidre figyelnél.
Tölts több idõd a családoddal és a barátaiddal, edd a kedvenc ételed és látogasd meg azokat a helyeket amelyeket szeretsz.
Az élet élvezetes pillanatokat jelent és nem pusztán a túlélésrõl szól.
Semmit se halogassunk ami nevetést és örömet hoz az életünkbe."

Elgondolkodtam rajta!

Mennyivel kevésbé érdekelnének bennünket a politikai háborúk, mert azok csak szavak. Mennyivel kevésbé lennénk leragadva kicsi országunk hatalmi harcain.
Mennyire tisztán látnánk, ki az aki csak beszél, és ki az, akiben megbízhatunk?

Hogy miért gondolom így? Mert ha a saját életünkkel foglalkoznánk, akkor nem lenne idõnk, hogy mások csatáira figyeljünk. A saját érzéseink vezérelnének és nem az amit a média elénk rak. Mi döntenénk el, hogy nekünk mi a jó, és nem csak azt hinnénk, hogy a miénk...

Akinek kedve van hozzá, gondolja tovább...

2010. február 8., hétfő

Ha magányos vagy...


Ha magányos vagy
Pedig sok barátod van
Ne szenvedj
Ne húzd magad lejjebb

Nézd, neked fúj a szél
Rád mosolyog a holdfény
A néma csend is neked szól
S ha akarod, csak neked válaszol

Mikor elérted a hullámvölgyet
Ne légy olyan ki rekordot dönthet
Ne akarj mélyebben lenni, mint lehetsz
Ne sajnáltasd magad, nem érdemes

Fordítsd fejed a nap felé
Kerülj saját bánatod elé
Nézd a természetet
Meghal és feltámad, ha itt a kikelet

Ne légy bánatos
Te nem lehetsz magányos
Rád mindig figyelnek
Baráti szemek követnek

Hiszen neked fúj a szél
Csak rád mosolyog a holdfény
A néma csend is hozzád beszél
Csak te hallod üzenetét

(melgi78 )

2010. február 6., szombat

Ilyen a szerelem... és az Élet is... Élj!

"Volt már úgy, hogy csak pörögtél, nagyon sebesen zakatolt a szíved és fejtetőre állt a világ?
Igen, ilyen a szerelem!

De vigyázz…! Könnyen elszédülhetsz és akkor azt sem látod, amikor elesel, de ha elestél, nem számít..

Nem számít- hány szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, nem várja meg, míg összeragasztod.




Ha elveszítettél valamit, amit elveszíthetetlennek gondoltál, úgy érzed, semmid sem maradt.
És ha semmid sincs, miért vigyázz olyanra, ami valójában nem is a tiéd?

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta…?
…ami miatt érdemes- a bánkódáshoz lealacsonyodnod, sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedten, valami múlandó felett…?

Sokkal jobban teszed…
Ha Élsz!"

2010. február 3., szerda

Most én is...



„Félsz? Fogd kézen a félelmedet és vele együtt haladj tovább! Csak az a fontos, hogy ne állj meg. Egy idő után észreveszed, hogy a félelem, amely addig kísért, már nincs ott, a kezed szabaddá vált.” Delia Steinberg Guzmán

„Van, aki egyszerűen nem bír nekivágni az ismeretlennek. Inkább úszik együtt az ismert árral, semmint hogy belefulladjon az ismeretlen vizekbe.” Danielle Steel

„Kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk... Igen, ez alapigazság... Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól.” Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

„Félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól (...), hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt. Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.” Paulo Coelho

„A félelmektől való megszabadulás legegyszerűbb és legbátrabb módja, ha közel megyünk hozzájuk és átéljük őket.” Popper Péter

2010. január 31., vasárnap

Senki sem tökéletes...



„Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre.

Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.
Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni.
Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik.

Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”

Az már nem én lennék



Elisabeth musical: Az már nem én lennék

"...És elveszthetsz, hidd el,
ha börtönbe zársz.
A fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell,
hogy hadd higgyem már,
az élet, mit élek, enyém!

Egy társ kell, egy barát,
ki megvéd, ki átölel,
ki megért és segít,
ha vígasz vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én!"

2010. január 29., péntek

Neked :-)



Emberek: Csak egy nap a világ

"Lehet, hogy bánt az élet
S nem jut egy jó szerep.
De sose feledd,
Ha becsap is így szereted.

Valamit vársz, de nem jön.
A hited elköszön.
De sose feledd,
Hogy nem járt le még a jegyed.

Keresed rég, s nem érted
Úgy érzed, célja nincs
Miért nem hiszed,
Hogy maga az élet a kincs?

Álmodj tovább,
Láss meg minden pici csodát
Élj úgy a perceken át,
Hogy egy nap a világ.

Álmodj tovább,
Lásd, ha égig érnek a fák.
Élj úgy, hogy soha se bánd,
Csak egy nap a világ.

Nem baj, hogy túl nehéz út.
Nem baj, hogy harcolni kell.
Ami öledbe hullt,
Csak ott van, de még sincs közel.

Pereg a filmed némán.
Hol késik már a happy end?
És lassul a szám,
Bár hajtaná még a szíved.

Álmodj tovább,
Láss meg minden pici csodát.
Élj úgy a perceken át,
Hogy egy nap a világ.

Álmodj tovább,
Lásd, ha égig érnek a fák.
Élj úgy, hogy soha se bánd,
Csak egy nap a világ.

Álmodj tovább,
Láss meg minden pici csodát.
Élj úgy, hogy sohase bánd,
Csak egy nap a világ.

Álmodj tovább,
Lásd, ha égig érnek a fák.
Élj úgy, hogy sohase bánd,
Csak egy nap a világ.

Gyönyörű dal az élet,
Boldog, ki kottát nem követ.
Ha szívből zenélsz,
Az égig felérsz.
Miért félsz?"

2010. január 24., vasárnap

A zene az kell


Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
a dal egy biztos hely!

A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, bár úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás.
De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig,
ebben egyformák!

Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki erős, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindeki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindeki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!

Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki erős, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindeki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

A zene az kell, mert nem adjuk fel,
egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el, a zene az kell, mert körülölel,
ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!

Na ezt most nagyon eltalálták...



„Ha a Vízöntő jegyében születtél, akkor szabad vagy, mint a madár, mégis szilárd, és állhatatos. A Vízöntő jegye a levegő elemhez tartozik, ezért gyorsan és sok gondolatot kell közölnöd, és szükséged van arra, hogy szabadnak érezd maga. Bármiről is legyen véleményed, amellett mindig kitartasz, nem igazán szoktál rajta változtatni.

A Vízöntő jegyében az Uránusz bolygó uralkodik, ő a lázadás bolygója, neked függetlenségi vágyat ad, és semmi sem állhat utadba. Azzal sem törődnél, ha ki kell lépni a megszokott hétköznapokból, és meglehetősen különc életmódot, szokásokat kellene felvenned.

Ötleteid sokszor megelőzik a kort, amelyben élsz, és mások szemében néha képtelenségnek tűnnek!

Szerinted mindenkinek joga van azt tenni, és mondani, amit ő szeretne. Nagyon fel tudsz háborodni, ha ennek az ellenkezőjét látod, ez pedig sajnos gyakran előfordul. Persze, ahányszor csak teheted, hangot is adsz annak, ami nem tetszik neked. Mások nagyon barátságosnak látnak, hiszen tényleg képes vagy törődni az emberekkel, és a világgal. Ám kevesen tudják rólad, hogy egyáltalán nem engeded sem a barátaidat, de még a kedvesedet sem túl közel magadhoz. Így majdnem kiismerhetetlen vagy, de megismerni mindenesetre nagyon nehéz téged.

Bár intelligens szabadgondolkodó vagy, bizonyos uralkodási vágy is él benned, hiszen a szemben lévő jegy, az Oroszlán uralkodó bolygója áll a Vízöntő jegyében, a Nap. Többször előfordulhat, hogy saját nézeteidet másokra szeretnéd erőltetni, nem mindig vagy annyira toleráns, mint amilyennek mutatod magad.

Nagyon fontos, hogy valaki mindig álljon melletted, vagy mögötted, akkor működsz a legjobban, ha van egy társad, aki folyamatosan biztat téged, mert életedben az önbizalomból van a legkevesebb.

Belül sokkal feszültebb vagy, mint ahogy arra nyugodt külsődből következtetni lehetne.

Ha már választottál társat, akkor megbízhatóságod és hűséged kétségen felül áll. De még egy párkapcsolatban sem leszel képes elviselni, ha bármilyen korlátok közé próbálnak szorítani téged. Társad jó ha tudja, hogy nagyon nehezen tudod kimutatni az érzelmeidet, így jó ha olyan partnert választasz, aki kissé hűvös, okos, és megértő.

Kedvesedet soha nem a külsője után ítéled meg, így feltehetően egy látszatra felettébb szokatlan, de nagyon boldog kapcsolatban élsz.

Nagyon szeretsz dolgozni, de ha úgy érzed, hogy nem vagy teljesen ura a helyzetnek, halálra aggódod magad. Legalább nekem hidd el, bármilyen helyzetbe kerülsz is, mindig képes leszel megküzdeni vele!”

A 32. bejegyzés, a 32. születésnap :-)



"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük;
egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk.

Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez.

Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk!

Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."

2010. január 23., szombat

Ilyen az élet!




"Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is... Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy

a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy

b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket.
És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?"

(Andrew Matthews: Hallgass a szívedre)

Az egészet akarom



"Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad.
Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli.

Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni.
Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet.

Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál.
De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: "Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg."

Na én azért nem adom fel ilyen könnyen...
Az egészet akarom és ha még nem kapom meg, akkor várok rá.
Figyelek, hogy észrevegyem, ha mellettem áll.

Talán nem teljesülnek a vágyaim, de vajon mindig ugyanazt akarjuk?
Változunk és velünk együtt változhatnak a vágyaink is.
Ha így közelítem meg a dolgot, akkor valóban nem érhetjük el soha az egészet...
Tovább gondolom: Nekünk soha semmi nem elég és tökéletes

Csak Rólad álmodom!



"Kicsit gyorsan jött és oly váratlanul
Idő kell míg megszokom, hogy hozzám tartozol
Lelkem álma volt mit megfejtett a sors
Hogy épp most találtam rád ilyen sosem várt csodát

Jó, hogy érezhetem létezel
Jól tudom már nem engedlek el

Csak rólad álmodom
S ha átölel karom
Én elmesélem majd mit el kell mondanom
Ezer csillag most az ég
Csak téged várlak rég
S ha elhiszed nekem
Hát hagyd, hogy szép legyen
Velem ez az éj

Mondd mennyit ér a múló gondolat
Ha csak pillanatra vár
Csak érint s messze száll
De jól tudom, most megtaláltalak
És ha megfogod kezem
Már el nem engedem"

A barátságról csak úgy...


"De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét.
Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni." (Seneca)

"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!" (Ralph Waldo Emerson)

"A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit." (La Rochefoucauld)

"A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés." (Ingmar Bergman)


"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az…
A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem.
Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő." (Müller Péter)

"Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki." (Szókratész)

"Ne menj előttem, mert én nem tudlak mindig követni. Ne kövess engem, mert nem tudlak mindig vezetni. Ballagj csak mellettem és legyél a barátom."
(Albert Camus)

Eljött az óra

Pár mondatot azért illik hozzáfűznöm a következő sorokhoz, és dalhoz
Bár olvasva talán nincs akkor hatása, mint zenével, de talán megérted...

Elég hosszú ideig dolgoztam egy munkahelyen (14 év), amit igazán még mindig nem tudtam teljesen elhagyni.
Majdnem éppen kettő évvel ezelőtt a cég felszámolás alá került. Könyvelőként dolgozom, ezért nekem nem volt menekülés a feladatok elől. Nem működik a cég már lassan két éve, de a felszámolási időszak indulásától legalább még egy évig voltak feladatok.

Talán el tudod képzelni, hogy mennyire az életemmé, részemmé vált az elmúlt 14 év alatt. Mennyire rosszul éreztem magam, hogy nem lesz többé. Nem a munkahelyemet féltettem, nem is a pénz érdekelt. Ez a hely a második otthonommá vált az évek során. Itt lettem igazán felnőtt, itt tanultam meg igazán dolgozni, és odaadóan, tökéletesen elvégezni a feladatomat. Álmomból felkelve is tudtam mindenre a választ. Talán ebből a pár sorból már el tudod képzelni, hogy mit éreztem.

Egyetlen vágyam volt, szabadulni még mielőtt teljesen bezárul az ajtó. Részletkérdés, hogy az ajtózárás előtt technikai lehetetlenség lesz elmenekülnöm, de ez most nem tartozik ide.
Nem akartak elengedni, semmilyen alkut nem tudtam kötni az igazgatóval, hogy elengedjenek. Mígnem egy napon mégiscsak találtunk megoldást. 2008.10.15.-én megszűntem a cég alkalmazottja lenni.
Ahogy közeledett a nap, egyre feszültebb lettem, szorongás lett úrrá rajtam. Mi lesz most, hogyan tovább?

Remélem, kezded érteni, hogy hová fogok kilyukadni...

Meghallottam ezt a dalt, és...

Akkor engedtem el magam, nem volt több kérdés, nem volt félelem. Indulnom kellett, búcsúzni a múlttól, köszönteni a jövőt.



"Eljött az óra, eljött a perc -
Ezerszer győzött le az Élet, mégis felkelsz...
Semmi nem számít, célod hív, csábít -
Ha figyel rád az Ég, tán' csodát lát ma még!

Itt van az óra, rég erre várt -
Minek is bújnál?! - nem lehet, nem tudsz már -, rád várt!
A pillanat éltet, álmod ébred:
Száz feladat vár még, nem is élhetnél másképp'!
Eljött az óra, új szabadság -
Legyőzni kételyt, félelmet, mételyt, magad, s mást...
Eljött a perc - ami csak téged várt -
Út, ahol más még sosem járt!
Így hét év telt -, más mondhatná: kár volt...
Tanúd, az sosem volt -, hisz' senki nem állt melléd, csak vádolt!
Rád vár az óra, rád vár a perc -
Az utolsó próba: a mindenre képes, édes perc!
Kezdet és vég -, így együtt szép!
Tetté vált szándék - mért' tennéd másképp' - mért' vársz még?!

Ez lesz az óra -
Sorsváltozás!
Vagy most, vagy soha:
Mindegy, hogy csoda vár, vagy más!
Félned nem kell! - ez a végső határ -
Mégsem volt légvár!
Itt állsz a célnál!
Megtennéd százszor -
Így van jól!"

(Jekyll & Hyde musical)

Odaadó munka, ami csak az enyém



Csak a kitartó, odaadó munka hozza meg a kellõ eredményt. Ha valamit úgy teszünk, hogy nem érezzük magunkénak, akkor soha nem is lesz tökéletes az alkotás. Így van ez a munkánkkal is. Utáljuk, mert reggel fel kell kelni, amikor még szundikálnánk inkább. Nem szeretjük, ha a fõnök utasít bennünket, ha megmondja, hogy mit csináljunk, mert már ledolgoztuk a nyolc óra felét.
Elégedetlenek vagyunk, amikor fizetést kapunk az elvégzett munkáért, mert úgy gondoljuk, hogy többet érdemelnénk.
Ha valóban magadra ismertél a szavakban, akkor rólad nem mondható el, hogy odaadó lennél.

Lehet, hogy nem a mai világ szemléletét követik a következõ sorok, de én tapasztaltam az elõnyeit.
Nem azért kell felkelnünk reggel, mert a munkahelyrõl nem késhetünk, hanem azért, mert vár a munkánk.
Néha jó lehet elfelejteni, hogy más embernek dolgozunk, más tulajdonát használjuk. A tökéletes munka titka: Soha nem úgy dolgozni, hogy amit elvégeztünk úgysem az enyém. Soha nem leszünk elég kitartóak, ha nem tekintjük magunknak a munkánkat

Amivel én foglalkozom az, az enyém, teljesen lényegtelen, hogy ki aratja le a gyümölcsét. Én alkottam, én hoztam létre, én tettem tökéletessé.

2010. január 22., péntek

Az igazság



"Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz.

Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek.
Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereket.
Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el, az egyszerű igazságokat.
Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak.
Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: "Igen, Igen!"

Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és mell veregetve tiltakozni ellene.
Csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad.

Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke."

Márai Sándor

Lassabban élj!



"A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk."
(P.C.)

Vajon, ha ezt nem felejtenénk, akkor másképpen látnánk az embereket?
Máshonnan várjuk a megbecsülést, a szeretet, a szerelmet és közben elrohanunk azok mellett, akik igazán mellettünk állnak.

Lassabban élj, talán észreveszed az árokban rejtőző csodát az út mentén!
Ne siess a dolgok elé, talán felfedezed, hogy akire vártál már megtalált!
Ha mégsem, ne add fel, légy nyitott és szabad!
Engedd, hogy a szeretet rád találjon!

Így vagyok én



"...Eljõ a perc, mikor tettekben mérik az embert
Eljõ a perc, mikor vállalom magam
Hisz a jó meg a rossz együtt jár
S nekem vállalni, hinni kell
Az eljövendõ álmokért
Az el nem csókolt csókokért
csakis az érték az erény
Mert így vagyok csak én

Az kell, hogy mindenki lássa létezem
Aztán jöhet már a végzetem
Lesz új idõ, mikor tettekben mérik az embert
Ez hát a perc, mikor szembe szállok én

Gyõzelem, vereség
Hinni magamban kell
Ez a végsõ cél
Az eljövendõ álmokért
Az el nem csókolt csókokért
Csakis az érték az erény
Mert így vagyok csak én
Csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én"

2010. január 21., csütörtök

...nekem itt vannak álmaim...



A padlás musical: fényév távolság

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik õ is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tûz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengõ fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Áldott ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengõ fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim...

Találkozás



"Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá.
Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben...

Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra...

Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között..."
(Márai Sándor)

Csak egy vélemény!

Sokat gondolkodtam, hogy ez a vélemény felkerüljön-e a blogomra. Végül is úgy döntöttem, hogy igen, az életemhez tartozott, határozott, olykor nem igazán igazságos véleményt alkotok benne, de talán érdemes lehet arra, hogy helyet kapjon a naplómban.

Igen ingerült véleményt alkottam nem is olyan régen egy internetes társkereső oldalon.
Nem mondom, hogy jogos a véleményem, ez egyfajta szemlélet. Valóban kissé erős hangvételűre és megkeseredettre sikeredett, de igyekeztem megfogalmazni a gondolataimat, az ott eltöltött pár hónapról, a látottakról, az olvasottakról és a tapasztalataimról:


Lehet, hogy kissé ingerültnek, megkeseredettnek fog hangzani, de mindenki azt gondol, amit akar!

Amíg én, én vagyok és nem változom, addig nem is várhatom, hogy rám találjon, akire vágyom!
Ha nem leszek képes legyőzni a félelmeimet, akkor ugyanúgy kihátrálok majd mindenki elől, mint ahogy ma tettem, vagy akár máskor.

No de hagyjuk ezt! Had meséljek egy keveset az itteni Hölgyekről és Urakról – az olvasgatott naplók alapján! Távol álljon tőlem, hogy bárki felett ítélkezzek, hiszen nekem is vannak hibáim…

Kedves Urak!

Sokszor olvastam, hogy szerintetek itt csak kvák és magukat megjátszó nők vannak.
"Nincs itt egyetlen normális Nő sem"
Meddig is néztetek? Ti is csak úgy láttok, akár a többiek?
Elég szép számmal vannak itt olyan Hölgyek, akik komolyan keresik a társukat és nem játszadoznak. No persze, az Õ lapjukon, az elsődleges kép, nem hiányos öltözetű, vagy éppen meztelen.
Hát igen, az ilyen regekig eljut a figyelmetek, de sajnos a lényegnél elfáradtok.

No hát, akkor, ne, tessék, kérem ledegradálni, minden Hölgyet, amikor ti magatok nem veszitek a fáradtságot, hogy tovább lássatok a testnél!
Mellesleg, nem is értem, hogy mit vártok az ilyenektől. Aha, igen már emlékszem…
Semmit, csak éppen megnézitek Őket! Akkor ne véleményezzetek, legfőképpen, ne általánosítsatok, mert esetleg megbántódik, az is, aki titeket választana!

Majd elfelejtettem:
"Aki nekem tetszene, annak nem kellek, akinek tetszenék, az pedig nekem nem kell"
Nos ezért lépek én is! Értékeljétek át magatokban, hogy mi is a fontos!

Kedves Hölgyek!

Csak ismételni tudom magam: "Itt minden pasi hülye!" … lásd a fentieket, átfogalmazva.

Ti is keresitek az igazit, de fogalmatok sincs, hogy hogyan. Játszotok a férfiakkal, mert ez így jó nektek.
Siránkoztok, hogy egyetlen normális férfi sem figyel rátok.
Ki is nektek a normális? Akinek minimum egy lakása, kettő autója és 1millió havi jövedelme van? Hoppá: és ne legyen házas, mert bizony, nem illene egy ilyen kapcsolatba belemenni.
Se elvált, mert hogy is néz az ki, hát ha még egy gyerek is párosul hozzá…
Mellesleg legyen izmos, jóképű. Pont olyan, mint amit tegnap láttál egy magazinban, vagy egy óriásplakáton. Na, de kérem…

Leírjátok, hogy nem számít a külső, csak legyen kedves, romantikus, megértő, odaadó…
Közben "pfuuuuuuuuj" címmel naplókat irogattok ismeretlen emberekről, akik úgy gondolják, hogy kedvesek, aranyosak és ezért esélyük lehet nálatok.

Nem vagytok ti egy kicsit gonoszak, kedves Hölgyeim? Uraim, és ti?
Dehogynem!

Itt mindenki a másikat keresi, de sohasem fogja megtalálni, mert ez valóban egy "állatkert", ahol mindenki szemellenzőt visel, nehogy véletlenül meglássa, azt, akire várt.
Jó ez így nekünk: Szenvedve, szitkozódni!

Akinek, nem inge, ne vegye magára! Persze tisztelet a kivételnek, vannak itt igen szép számmal, akikre mindez egyáltalán nem jellemző! Őket sajnálom, hogy ide kényszerülnek és csodálom, hogy bírják szó nélkül!

Szeress!



Jobbágy Károly: Tanítás

Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más.

Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más.

Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más.

Aki szeret szeresd! Öleld meg naponta,
mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.
És akkor - hidd el! - nem ő a hibás.

Mit tehetnék érted?


„Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod?
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod?
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem,
Hogy holnap is még veled leszek, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod?
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod?
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Mit tehetnék, áruld el nekem!”

Nagyon tetszik a szöveg…
Ezt éreztetni szeretném minden kedves ismerősömmel, hogy tudják, törődöm a lelkükkel
Ha valaki így törődne az én lelkemmel is, akkor lennék a világ legboldogabb embere.

A boldogság köve

"Egyszer valaki tanácsot kér egy Bölcstől, hogyan találhatná meg a boldogságát...

A Bölcs azt mondta, keresse meg a Boldogság kövét, és ha ezt megtalálta, akkor boldog lesz...

A Bölcs elmondta neki, hogy pontosan milyen követ keressen...
Nekiállt keresni a követ, mindenhol nézte a kavicsokat, köveket, kezébe vette őket, és sorban el is dobta őket...szinte nem volt olyan pillanat, olyan hely, ahol ne ezt nézte volna....

Mindegyik kőben talált valami pici apróságot, ami miatt úgy érezte nem ez az a kő...aztán egyszer csak kezébe akadt a Kő amire már olyan nagyon régóta vágyott, de már annyira belefásult a keresésbe, hogy ezt is visszadobta és ment tovább és kereste, kereste a követ...

Ha csak a tökéletes elég jó, mindig a hibákat fogod keresni"

Egy barátnak



Légy az akivé álmaid útján válhatsz
Ne figyelj a világ bajára, elfáradsz
Hidd el, hogy azzá leszel, amivé akarsz
Csak őrizd a lelked, és értékes maradsz

Ne változz senki kedvéért, azt megbánod
Változz magad miatt, ha te úgy akarod
Ne lássa senki bánatod, vagy haragod
Lesz aki mégis látja, az a barátod

Ha szeretsz, teljes szívből, igazán szeress
Ha nem, ne bántsd fél érzéssel! Máshol keress
Küzdj valakiért, ha úgy érzed szükséges
Ne maradj, ha csak megszokás, és kényelmes

Láss meg minden apró csodát az életben
Engedj el mindent, ami fáj a szívedben
Soha ne hagyd kihunyni a fényt lelkedben
Mert, értékes jó ember vagy, hisznek benned

Hidd el, hogy megérdemled az álmaidat
Soha ne félj megálmodni vágyaidat
Vágyaidból, valósítsd meg céljaidat
Mert céllá válnak, a titkuk: az akarat

Kívánom, találd meg életed értelmét
Hogy érezd, és élvezd mások szeretetét
Küzdeni, harcolni tudj az igazadért
Ne hátrálj, soha senkiért, és semmiért

Kívánok neked boldog hétköznapokat
Szerető jó szívű igaz barátokat

(melgi78)

Mozart



"És íme a herceg király lett,
ám, de semmi nem maradt enyém!
A csillagok fénye éget, és porrá hullok én!

Dúr vagyok, és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok, s a csend!
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok, meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang
-zene, az vagyok én..."


"Fénylő éjből színarany égből
csillagok szórják a csillagport, hogy megtaláld.
Harc az élet, bölcs aki téved,
de bátran járja az útvesztőt,
míg kincsre váltja ő csillagporát...

Távol innen színarany minden.
Vár a világ, sodor olthatatlan szenvedély.
Harc az élet, élvezd és érezd,
és kinccsé válik a csillagpor,
ha nem riaszt el téged száz veszély!

Az szeret, aki az utadba nem áll,
Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj,
Az szeret, aki majd elenged téged,
Az szeret, aki könnyezve ért meg..."

Ne siess!

"Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon... Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."

Valóban! Mindig mindent siettetek, végére akarok járni történéseknek, érzéseknek, cselekedeteknek. Nem az okot keresem, amiért megtörténnek velem dolgok, hanem a miértet, amiért nem történnek.

Érdekes! Tudom, hogy minden okkal történik. Mindenkivel, aki kapcsolatban van az életemmel találkoznom kellett. Mindenkivel másért. Azért, hogy más ember, legyek általa.
Csalódnom kelljen, hogy erősebbé válljak.

Barátként a támaszom legyen jóban-rosszban.
Szeressem, mert ha nem "nem szerettél, talán nem is éltél".
Mégis még csak tanulhatom, hogy minden történetben, álomban, emberben megtaláljam az okot, az igazi lényeget, mondanivalót.


Szerintem érdemes lenne, nem siettetni a dolgokat, hanem egy kicsit hagyni a maguk útján, haladni. Ki tudja, talán gyorsabban célba érhetnének az üzenetek, mint ha folyton-folyvást beleszólunk...

becsaphat a villám

„Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot.

Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott!
A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni.

Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza!
Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!

Az, az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni.
Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.

De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél...

Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.”

(Meet Joe Black)

A szeme sem áll jól... :-)



"Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...)

Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra.
Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk.
Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak.

Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük.
Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt.

Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban.
Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk.

A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni.
Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen.

Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra.
És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással.

Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba?

A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez."

(Tisza Kata)


Lecke jófiúknak: azért mégis ti vagytok a nyerők, csak játszatok egy kicsit az elején, aztán vetkőzzétek le a szerepet! Ugye nem is olyan bonyolult?

Csak legyen ember, aki követni tudja...